Kötődés: az emberi kapcsolatok alapja

2018. november 29. - RáczBetti

Egy gyakran emlegetett varázsszó: kötődés. De mit is jelent valójában és miért ennyire fontos téma ez? Kiváltképp koraszülötteknél?

 a_koraszules_okai_hajlamosito_tenyezok_2.png

 

Szia!

Ha most először jársz a blogon szeretettel köszöntelek!

Valószínűleg okkal vagy itt, így arra biztatlak, hogy nézz körül nálam és szemezgess a többi bejegyzésből is. Biztosan találsz majd számodra hasznos információkat, történeteket, és egy kis inspirációt. Örülök, hogy itt vagy! Most már nem vagy egyedül!

 

Amikor anyaként először hallottam a kötődésről és annak fontosságáról teljesen összezavarodtam. Olvasni kezdtem a témában, de még rosszabb lett a helyzet, hiszen mindenhol arról írtak milyen problémáink és nehézségeink lesznek a koraszülöttség miatt. Azt éreztem itt a világvége és még jobban emésztett a bűntudat a történtek miatt. Nos, mára már nem látom ilyen borúsnak a helyzetet. Úgy gondolom az olvasottak igazak is, meg nem is. Hogy jobban megértsd Te is miért írom ezt, kezdjük az elején.

Beszéljünk hát a kötődésről!

 

A korai anya-gyerek kapcsolat igen fontos

 

Harry Harlow kötődéssel kapcsolatos majomkísérletei óta egyértelművé vált mennyire fontos a korai anya-gyermek kapcsolat.

Azt tehát leszögezhetjük, hogy egy újszülött számára a legfontosabb édesanyja jelenléte. A születés utáni igen érzékeny időszakban megtörténik a bevésődés (imprinting), amikor úgynevezett lenyomatok keletkeznek az idegrendszerben. Mindez a későbbi kötődés meghatározója lehet mind a baba mind az anya, azaz a Te részedről is. Igen, nem csak a baba számára fontos ez, hanem az anyának is.

 42-21817568_c1_w555_1.jpg

foto: motherandbaby.co.uk

Koraszülés esetén gyermekedet elválasztják tőled, inkubátorba kerül, új helyzetek, vizsgálatok, folyton cserélődő arcok veszik körül. Gyakran nincs lehetőséged  vele lenni (szerencsére ma már sok helyen nem ez a gyakorlat), gondoskodásodtól és érintésedtől megfosztva telnek a napok, így a kapcsolatod alakulása gyermekeddel  nagyban ennek hatása alá kerül.

Hányszor hallunk olyan eseteket, amikor egy (koraszülő) anya nem tud kapcsolódni gyermekéhez, nem érzi magát igazi anyának, fél a babájától netán később nem tudja ellátni a kicsit. 

Csak valahogy erről nem illik beszélni és gyakran a "rossz szülő" jelzőjeként értelmezik. Pedig erről a legtöbb esetben szó sincs!!!

De ne menjünk el ennyire a szélsőségek irányába és mielőtt teljesen kétségbe esnél, fontos tudnod azt is, hogy ma már sok-sok kutatás bizonyítja azt is, hogy nem törvényszerű a kötődési probléma.

Igenis lehet kiegyensúlyozott a gyermeked ha koraszülöttként jött a világra!!!

 

the_best-2_2.png

 

Mi az a kötődés?

 

Nézzük picit a tudományos tényeket. Tágabb értelmezésben a kötődés két ember közötti kapcsolatot jelent, szorosabb értelemben pedig a szülő és a gyermek közötti köteléket. Utóbbi célja, hogy megteremtse a fizikai túlélés és a biztonság élményét. Ennek megvalósulása érdekében a gyermek és más személyek közötti közelség szabályozása.

A gyermek általánosan a szülőhöz fordul a biztonság érdekében, ott keres megnyugvást. A megnyugtatás egyes funkcióit serdülő- és fiatal felnőttkorban fokozatosan átveszik a pár-, valamint részben a baráti kapcsolatok. Számára a szülő nyújtja a védelmet,  a szülő elérhetősége, megbízhatósága jelentősen befolyásolja a gyermek elvárásait, védekezéseit, valamint a biztonságkereső viselkedést.

 

feet-619534_1920.jpg

 

A kötődésről nehéz lenne beszélni John Bowlby, brit pszichiáter és pszichoanalitikus nevének megemlítése nélkül.

Bowlby szerint a kötődés alapvetően egy ösztönös viselkedés, ami biztosítja a védelmet és a biztonságot.

Véleménye szerint az ember ezzel együtt születik, ami arra készteti már az újszülöttet is, hogy a gondját viselő másik emberrel minél szorosabb kapcsolatot alakítson ki (Bowlby, 1969). Ideális esetben az anya adott helyzetekben elérhető, válasz kész és megnyugtatóan reagál gyermeke jelzéseire és biztonságot nyújt számára veszélyes szituációkban.

Abban az esetben, ha a gyermek biztonságban érzi magát, nyitott a külvilág ingerei felé, és keresi is azokat. Azonban veszély esetén, beindul a kötődési rendszer, ami egy összetett, szabályozó rendszerként is felfogható.

Ez az, ami mentén a gyermekben ki fog épülni egy modell, ami későbbi kapcsolatainak alapját képezi majd.

 

Kötődési típusok

 

Mary Ainswoth, kanadai fejlődéspszichológus Bowlby tanítványaként érdeklődött az anyai szeparáció hatása iránt és munkájával nagyban hozzájárult a kötődés elméletének fejlődéséhez.

Az alapvető kötődési típusok meghatározásában idegenhelyzet-vizsgálata a legismertebb példa, amely alapján négy típust különböztetett meg (Ainthworth, 1969).

 

 1. Biztonságos kötődés

Az anya fogékony gyermeke érzéseire, képes gyermeke számára optimális fizikai és pszichológiai biztonságot nyújtani; jelenléte, viselkedése megbízható és egységes (Szalai, 2014). Ennek az ideális kötődési típusnak eredményeképpen a gyermeket saját magába és a környezetébe vetett bizalom jellemzi, az anya-gyermek kapcsolatban a biztos kötődés és a stabilitás figyelhető meg (Szalai, 2014).

 

35553403541_fd93dce44a_b.jpg

fotó:www.freepik.com

 2. Szorongó-elkerülő kötődés

Az anya nem nyújt biztonságot; elérhetetlen, passzív, vagy teljesen elutasító; kevésbé fogékony a gyermek élményvilágára. A gyermek reakciója az elutasításra az „anyakerülő stratégia”.

Függetlenedni próbál, frusztrálódik, de nem fejezi ki az érzelmeit. Az anyától idő előtt eltávolodik, izolálódik.

 

3. Szorongó – ambivalens kötődés

Az anya következetlen, egyszer bünteti, majd túlóvja a gyermeket. Eredményeképpen szorongás alakul ki a gyermekben, mivel a szülő viselkedése bejósolhatatlan a számára. Nem mer bízni benne, de nem is mond le róla. Bizonytalanná válik, túlaggódó és a legkisebb stressz esetén is eltúlzó érzelemkifejezést produkál. A gyermek tapadósan próbál kötődni, követi az anyát.

 

 4. Dezorganizált kötődés

Teljesen kaotikus szülői bánásmód, gyakran bántalmazó. A gyermek érzelmi világát, viselkedését leromboló hatást válthat ki.  
Ha a szülő gyermekek számára hol elérhető, hol nem, vagyis viselkedése nem egységes, akkor a kötődési személy nemcsak feloldja a frusztrációt, hanem okozza is. Ennek értelmében azok a gyerekek, akiknek a szülei visszautasítóak és szorongóak voltak, nagy a valószínűsége annak, hogy gyakran elkerülők, ambivalensek lesznek és hajlamosak lesznek a szorongásos zavarokra

 

baby-428395_1920g.jpg

fotó:freepik.com

Ezek a típusok jól kifejezik az anya és a gyermeke kapcsolatának milyenségét. Mindezzel tovább nő a jelentősége a korai anya-gyerek kapcsolatnak, mert a gyermek életének későbbi szakaszaiban, végül felnőtt korában jelentős mértékben befolyásolja lelki egészségét (Szalai, 2014). 

 

A leírtak alapján talán nem meglepő miért ennyire fontos tehát a kötődés. A fenti sorokat saját szakdolgozatomból idéztem, de a tényeken túl ott a valóság, ami időnként felülírja a kutatások eredményeit. Mert véleményem szerint lehet gyógyulni. Ha teszünk azért, hogy a sebek behegedjenek, ha igyekszünk a meglévő hiányokat valahogyan pótolni én hiszem, hogy van mód a gyógyulásra.

Az anyai szeretet a legjobb gyógyszer, ami nem ismer határokat!!!

 

Ha sorstársakkal is megosztanád történeted, csatlakozz zárt csoportunkhoz a Facebookon, amit Beszéljünk a koraszülésről néven találsz meg.

Mostanra pedig már az Instagramon is találkozhatunk, ahol szintén Beszéljünk a koraszülésről néven kereshetsz.

 motherhood_3.png

 Fontos!

Nem vagyok szakértő! Ez a blog informáló jellegű. Saját véleményemet, tapasztalatomat, az általam gyűjtött- és fontosnak tartott ismeretanyagot tartalmazza. Köszönöm hogy ezt figyelembe veszitek.

Ha észrevételed vagy javaslatod van, kérlek oszd meg velem a beszeljunkakoraszulesrol@gmail.com email címen.

 

Felhasznált irodalom:

Ainsworth, M.D.S, Wittig, B.A. (1969). Attachment and exploratory behavior of one-year-olds in a strange situation. In: Foss, B.M. (Ed.). Determinants of infant behavior, 4. London: Methuen.

Rácz, B., (2018)., Koraszülő anyák szorongásának hatása a kisgyermekkori szorongásra. Babes Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Kolozsvár.

Szalai, T.D., (2014). A korai kötődési minták és a kötődési szorongás jelentősége az egészségben, betegségben, evészavarokban. Kapocs, 13(62), 48-57.

A bejegyzés trackback címe:

https://koraszulottek.blog.hu/api/trackback/id/tr3114381158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rozsomák 2018.11.30. 07:35:17

(Ez tuti, hogy kicsit hosszú lesz..:) )

Én úgy gondolom, hogy - a szigorúan tudományos metodikát alapul véve - még jelenleg is inkább spekulatív hipotéziseken alapul a pszichológiának ezen területe, a fejlődéspszichológia, nem igazi tudomány.
Egyesek - a legjobb szándékkal is - olyanokat spekulálnak, amire igazi bizonyíték nem nagyon van a kezükben.
(Most nem akarom hosszasan idézni a híres Benjamin Spock esetét, akinek a munkásságára Amerikában - és a világon - szülők tízmilliói hallgattak és aszerint alakították a nevelési gyakorlatukat, ő meg erre 20-30 év múlva lazán visszavonta az elvei egy részét hogy "bocsi, tévedtem"... ez közismert.)

Ennek egy igen egyszerű oka van : nem igazán ismerjük még ma sem az agy bizonyos működését, és főleg nem az egyedfejlődés folyamán belül az agy fejlődését, annak különböző pszichikai ingerekre való alakulását meg pláne nem, mert ugye kísérletezni nem igazán etikus - hogy finom legyek - , a megfigyelésen alapuló elméletek pedig - részletes statisztikák híján - igencsak kezdetlegesek.

Egy példa - kérem végigolvasni, hogy érthető legyek, miért nehéz ez..
:
Gondoljuk bele : Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy pl. egy 3 éves gyermek hogyan, milyen tényezők hatására alakul azzá a 25 éves felnőtté, számtalan faktort kell folyamatosan figyelni kb. 20 éven keresztül.
(Családi állapot - szülők, nagyszülők, testvérek, anyagiak -, aztán a külső környezeti hatások - beleértve a lakáshelyzettől az iskolákig.... szóval rengeteg faktor van, amelyeknek a hatása hozzájárul ahhoz, hogy kiből mi lesz - és most a genetikát még meg sem említettem.)

Jóindulatú leszek, tehát legyen csak 15 faktor, amit figyelünk - úgy 20 ! éven át, és ezeket rendszeresen monitorozzuk - minimum havi szinten kellene ezeket feltérképezni.
(És ebben még esetleg benne sincs pl. a szülők esetleges egyszeri, extrém, de "hatásos"viselkedése, - hogy alkalomszerűen egy szülő hogyan bánik a gyerekkel, mire hogy reagál a szülő és arra hogy a gyerek, igen nehéz ezeket detektálni a normális adatfelvételezés során..)

Ez önmagában egy alanynál is több ezres - tízezres - adatállomány meglétét és elemzését igényli.

És hogy tudományosan megalapozott véleményt lehessen kialakítani, ahhoz több ezer gyermek évtizedeken át tartó figyelése szükséges, hogy általánosítani lehessen, és ne két gyerekből akarjunk általánosítani, ha lehet. És hogy miért többezres létszám szükséges ? Mert ennyi idő alatt a jó része kiesik, nem követhető - elköltözik, meghal, megszakítja a részvételt stb.

Ez már többmilliós adatbázist igényel.
Kérdem én azt : - Hol és melyik pszichológusnál, hol és melyik intézetben van ilyen adatbázis ?
(Lehet, hogy van, nem kétlem. )
Hol ?

Szóval ez nehéz kérdés..

Visszatérve a cikk - szerintem elég leegyszerűsített - modelljére, nyilván a tipizálás az fontos, ezzel nincs is bajom, csak kicsit egyszerűnek tűnik, túl egyszerűnek.

És ami a legnagyobb bajom vele : ez a négy séma bármilyen felnőttkori kapcsolatra is érvényes, ha belegondolunk ! - párkapcsolatra, munkahelyi kapcsolatra - és attól tartok, hogy pont hogy fordítva, a felnőttkori kapcsolatokból kiindulva vezeti vissza ezt a szerző a csecsemőkorra is.
Tulajdonképpen nem csinál mást, csak a felnőttkori kapcsolatok típusait vetíti ki a csecsemő-szülő kapcsolatra is.

Lehet, hogy ez helyes, lehet, hogy nem ..Én nem tudom..
Én csak azt érzem, hogy egy felnőtt-felnőtt kapcsolati modellt húz rá a csecsemő-szülő kapcsolatra is, feltételezve, hogy a csecsemő reagálása is felnőttes.
De lehet, hogy tényleg így van..

De számomra inkább spekulatív találgatásnak tűnik, nem megalapozottnak.

Elnézést a hosszas írásért, de talán érthető, mi a problémám a mindenféle divatos "hogyan neveljük gyermekünket, mi a fontos" témakörrel kapcsolatban.

RáczBetti 2018.11.30. 08:06:58

@rozsomák: Kedves Rozsomák!

Köszönöm a gondolatokat, igazán hasznosak. És sok dologban egyet is értek. :)

Valóban, igen egyszerű a modell, mivel célom továbbra is a gondolatok ébresztése a és nem alapigazságok közlése. :) Jómagam nem hiszek az abszolút igazságban. A tudomány, az tudomány. Az élet pedig gyakran felülír dolgokat saját megélésem szerint.

Valóban sok-sok tényezős történet ez (ahogy majdnem minden). De mindezt igyekeztem is kidomborítani a blogbejegyzésben, hogy nem szabad csak egy oldalról szemlélni a dolgokat, elképzelhető, hogy nem sikerült teljesen. Éppen ezért is köszönöm a visszajelzést.

A téma pikantériája és az én "bajom" az, hogy a koraszülöttek/koraszülés vajmi keveset kutatott terület, így igazán megalapozni bármit is nagyon nem egyszerű, minden általánosításnak mondható. Jómagam szorongást vizsgáltam koraszülött/koraszülés esetén szakdolgozatomban, ezen belül is a 2-7 éves kort. Legnagyobb megdöbbenésemre majdnemhogy semmilyen szakirodalmat nem találtam. Mérőeszközt meg végképp nem. Ez pedig megdöbbentő és elszomorító volt számomra.

Nem gondolom, hogy én leszek az, aki ezt a (speciális) területet felfedi majd, így valamilyen szinten spekulálás, valóban. De bízom benne, hogy ez hamarosan változni fog.

Még egyszer köszönöm gondolatokat. :) Szép napot kívánok!