"Te pedig jó, ha elől gombolható ruházatot viselsz..."
Helyesen: elöl.
Az elől szó az aktuális (1984 óta hatályos) magyar helyesírás szerint csak a honnan? kérdésre válaszoló értelemben használható. A hol? kérdésre válaszolva a rövid ö betűs elöl szó használható, tehát pl. valamely megnevezés áll elöl valamely könyv(ek)ben.
elől
Pl.: A medve elől el kell futni.
elöl = az elején
Pl.: Elöl állnak a lányok, hátul a fiúk.
Köszönöm a gondolatokat, igazán hasznosak. És sok dologban egyet is értek. :)
Valóban, igen egyszerű a modell, mivel célom továbbra is a gondolatok ébresztése a és nem alapigazságok közlése. :) Jómagam nem hiszek az abszolút igazságban. A tudomány, az tudomány. Az élet pedig gyakran felülír dolgokat saját megélésem szerint.
Valóban sok-sok tényezős történet ez (ahogy majdnem minden). De mindezt igyekeztem is kidomborítani a blogbejegyzésben, hogy nem szabad csak egy oldalról szemlélni a dolgokat, elképzelhető, hogy nem sikerült teljesen. Éppen ezért is köszönöm a visszajelzést.
A téma pikantériája és az én "bajom" az, hogy a koraszülöttek/koraszülés vajmi keveset kutatott terület, így igazán megalapozni bármit is nagyon nem egyszerű, minden általánosításnak mondható. Jómagam szorongást vizsgáltam koraszülött/koraszülés esetén szakdolgozatomban, ezen belül is a 2-7 éves kort. Legnagyobb megdöbbenésemre majdnemhogy semmilyen szakirodalmat nem találtam. Mérőeszközt meg végképp nem. Ez pedig megdöbbentő és elszomorító volt számomra.
Nem gondolom, hogy én leszek az, aki ezt a (speciális) területet felfedi majd, így valamilyen szinten spekulálás, valóban. De bízom benne, hogy ez hamarosan változni fog.
Még egyszer köszönöm gondolatokat. :) Szép napot kívánok!
Én úgy gondolom, hogy - a szigorúan tudományos metodikát alapul véve - még jelenleg is inkább spekulatív hipotéziseken alapul a pszichológiának ezen területe, a fejlődéspszichológia, nem igazi tudomány.
Egyesek - a legjobb szándékkal is - olyanokat spekulálnak, amire igazi bizonyíték nem nagyon van a kezükben.
(Most nem akarom hosszasan idézni a híres Benjamin Spock esetét, akinek a munkásságára Amerikában - és a világon - szülők tízmilliói hallgattak és aszerint alakították a nevelési gyakorlatukat, ő meg erre 20-30 év múlva lazán visszavonta az elvei egy részét hogy "bocsi, tévedtem"... ez közismert.)
Ennek egy igen egyszerű oka van : nem igazán ismerjük még ma sem az agy bizonyos működését, és főleg nem az egyedfejlődés folyamán belül az agy fejlődését, annak különböző pszichikai ingerekre való alakulását meg pláne nem, mert ugye kísérletezni nem igazán etikus - hogy finom legyek - , a megfigyelésen alapuló elméletek pedig - részletes statisztikák híján - igencsak kezdetlegesek.
Egy példa - kérem végigolvasni, hogy érthető legyek, miért nehéz ez..
:
Gondoljuk bele : Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy pl. egy 3 éves gyermek hogyan, milyen tényezők hatására alakul azzá a 25 éves felnőtté, számtalan faktort kell folyamatosan figyelni kb. 20 éven keresztül.
(Családi állapot - szülők, nagyszülők, testvérek, anyagiak -, aztán a külső környezeti hatások - beleértve a lakáshelyzettől az iskolákig.... szóval rengeteg faktor van, amelyeknek a hatása hozzájárul ahhoz, hogy kiből mi lesz - és most a genetikát még meg sem említettem.)
Jóindulatú leszek, tehát legyen csak 15 faktor, amit figyelünk - úgy 20 ! éven át, és ezeket rendszeresen monitorozzuk - minimum havi szinten kellene ezeket feltérképezni.
(És ebben még esetleg benne sincs pl. a szülők esetleges egyszeri, extrém, de "hatásos"viselkedése, - hogy alkalomszerűen egy szülő hogyan bánik a gyerekkel, mire hogy reagál a szülő és arra hogy a gyerek, igen nehéz ezeket detektálni a normális adatfelvételezés során..)
Ez önmagában egy alanynál is több ezres - tízezres - adatállomány meglétét és elemzését igényli.
És hogy tudományosan megalapozott véleményt lehessen kialakítani, ahhoz több ezer gyermek évtizedeken át tartó figyelése szükséges, hogy általánosítani lehessen, és ne két gyerekből akarjunk általánosítani, ha lehet. És hogy miért többezres létszám szükséges ? Mert ennyi idő alatt a jó része kiesik, nem követhető - elköltözik, meghal, megszakítja a részvételt stb.
Ez már többmilliós adatbázist igényel.
Kérdem én azt : - Hol és melyik pszichológusnál, hol és melyik intézetben van ilyen adatbázis ?
(Lehet, hogy van, nem kétlem. )
Hol ?
Szóval ez nehéz kérdés..
Visszatérve a cikk - szerintem elég leegyszerűsített - modelljére, nyilván a tipizálás az fontos, ezzel nincs is bajom, csak kicsit egyszerűnek tűnik, túl egyszerűnek.
És ami a legnagyobb bajom vele : ez a négy séma bármilyen felnőttkori kapcsolatra is érvényes, ha belegondolunk ! - párkapcsolatra, munkahelyi kapcsolatra - és attól tartok, hogy pont hogy fordítva, a felnőttkori kapcsolatokból kiindulva vezeti vissza ezt a szerző a csecsemőkorra is.
Tulajdonképpen nem csinál mást, csak a felnőttkori kapcsolatok típusait vetíti ki a csecsemő-szülő kapcsolatra is.
Lehet, hogy ez helyes, lehet, hogy nem ..Én nem tudom..
Én csak azt érzem, hogy egy felnőtt-felnőtt kapcsolati modellt húz rá a csecsemő-szülő kapcsolatra is, feltételezve, hogy a csecsemő reagálása is felnőttes.
De lehet, hogy tényleg így van..
De számomra inkább spekulatív találgatásnak tűnik, nem megalapozottnak.
Elnézést a hosszas írásért, de talán érthető, mi a problémám a mindenféle divatos "hogyan neveljük gyermekünket, mi a fontos" témakörrel kapcsolatban.
Beszéljük a koraszülésről
Utolsó kommentek:
RáczBetti 2019.03.01. 20:05:16
Bejegyzés: Ismered a kenguru módszert? Életet menthet!
tetsab 2019.03.01. 20:03:51
Helyesen: elöl.
Az elől szó az aktuális (1984 óta hatályos) magyar helyesírás szerint csak a honnan? kérdésre válaszoló értelemben használható. A hol? kérdésre válaszolva a rövid ö betűs elöl szó használható, tehát pl. valamely megnevezés áll elöl valamely könyv(ek)ben.
elől
Pl.: A medve elől el kell futni.
elöl = az elején
Pl.: Elöl állnak a lányok, hátul a fiúk.
Bejegyzés: Ismered a kenguru módszert? Életet menthet!
RáczBetti 2018.11.30. 08:06:58
Köszönöm a gondolatokat, igazán hasznosak. És sok dologban egyet is értek. :)
Valóban, igen egyszerű a modell, mivel célom továbbra is a gondolatok ébresztése a és nem alapigazságok közlése. :) Jómagam nem hiszek az abszolút igazságban. A tudomány, az tudomány. Az élet pedig gyakran felülír dolgokat saját megélésem szerint.
Valóban sok-sok tényezős történet ez (ahogy majdnem minden). De mindezt igyekeztem is kidomborítani a blogbejegyzésben, hogy nem szabad csak egy oldalról szemlélni a dolgokat, elképzelhető, hogy nem sikerült teljesen. Éppen ezért is köszönöm a visszajelzést.
A téma pikantériája és az én "bajom" az, hogy a koraszülöttek/koraszülés vajmi keveset kutatott terület, így igazán megalapozni bármit is nagyon nem egyszerű, minden általánosításnak mondható. Jómagam szorongást vizsgáltam koraszülött/koraszülés esetén szakdolgozatomban, ezen belül is a 2-7 éves kort. Legnagyobb megdöbbenésemre majdnemhogy semmilyen szakirodalmat nem találtam. Mérőeszközt meg végképp nem. Ez pedig megdöbbentő és elszomorító volt számomra.
Nem gondolom, hogy én leszek az, aki ezt a (speciális) területet felfedi majd, így valamilyen szinten spekulálás, valóban. De bízom benne, hogy ez hamarosan változni fog.
Még egyszer köszönöm gondolatokat. :) Szép napot kívánok!
Bejegyzés: Kötődés: az emberi kapcsolatok alapja
rozsomák 2018.11.30. 07:35:17
Én úgy gondolom, hogy - a szigorúan tudományos metodikát alapul véve - még jelenleg is inkább spekulatív hipotéziseken alapul a pszichológiának ezen területe, a fejlődéspszichológia, nem igazi tudomány.
Egyesek - a legjobb szándékkal is - olyanokat spekulálnak, amire igazi bizonyíték nem nagyon van a kezükben.
(Most nem akarom hosszasan idézni a híres Benjamin Spock esetét, akinek a munkásságára Amerikában - és a világon - szülők tízmilliói hallgattak és aszerint alakították a nevelési gyakorlatukat, ő meg erre 20-30 év múlva lazán visszavonta az elvei egy részét hogy "bocsi, tévedtem"... ez közismert.)
Ennek egy igen egyszerű oka van : nem igazán ismerjük még ma sem az agy bizonyos működését, és főleg nem az egyedfejlődés folyamán belül az agy fejlődését, annak különböző pszichikai ingerekre való alakulását meg pláne nem, mert ugye kísérletezni nem igazán etikus - hogy finom legyek - , a megfigyelésen alapuló elméletek pedig - részletes statisztikák híján - igencsak kezdetlegesek.
Egy példa - kérem végigolvasni, hogy érthető legyek, miért nehéz ez..
:
Gondoljuk bele : Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy pl. egy 3 éves gyermek hogyan, milyen tényezők hatására alakul azzá a 25 éves felnőtté, számtalan faktort kell folyamatosan figyelni kb. 20 éven keresztül.
(Családi állapot - szülők, nagyszülők, testvérek, anyagiak -, aztán a külső környezeti hatások - beleértve a lakáshelyzettől az iskolákig.... szóval rengeteg faktor van, amelyeknek a hatása hozzájárul ahhoz, hogy kiből mi lesz - és most a genetikát még meg sem említettem.)
Jóindulatú leszek, tehát legyen csak 15 faktor, amit figyelünk - úgy 20 ! éven át, és ezeket rendszeresen monitorozzuk - minimum havi szinten kellene ezeket feltérképezni.
(És ebben még esetleg benne sincs pl. a szülők esetleges egyszeri, extrém, de "hatásos"viselkedése, - hogy alkalomszerűen egy szülő hogyan bánik a gyerekkel, mire hogy reagál a szülő és arra hogy a gyerek, igen nehéz ezeket detektálni a normális adatfelvételezés során..)
Ez önmagában egy alanynál is több ezres - tízezres - adatállomány meglétét és elemzését igényli.
És hogy tudományosan megalapozott véleményt lehessen kialakítani, ahhoz több ezer gyermek évtizedeken át tartó figyelése szükséges, hogy általánosítani lehessen, és ne két gyerekből akarjunk általánosítani, ha lehet. És hogy miért többezres létszám szükséges ? Mert ennyi idő alatt a jó része kiesik, nem követhető - elköltözik, meghal, megszakítja a részvételt stb.
Ez már többmilliós adatbázist igényel.
Kérdem én azt : - Hol és melyik pszichológusnál, hol és melyik intézetben van ilyen adatbázis ?
(Lehet, hogy van, nem kétlem. )
Hol ?
Szóval ez nehéz kérdés..
Visszatérve a cikk - szerintem elég leegyszerűsített - modelljére, nyilván a tipizálás az fontos, ezzel nincs is bajom, csak kicsit egyszerűnek tűnik, túl egyszerűnek.
És ami a legnagyobb bajom vele : ez a négy séma bármilyen felnőttkori kapcsolatra is érvényes, ha belegondolunk ! - párkapcsolatra, munkahelyi kapcsolatra - és attól tartok, hogy pont hogy fordítva, a felnőttkori kapcsolatokból kiindulva vezeti vissza ezt a szerző a csecsemőkorra is.
Tulajdonképpen nem csinál mást, csak a felnőttkori kapcsolatok típusait vetíti ki a csecsemő-szülő kapcsolatra is.
Lehet, hogy ez helyes, lehet, hogy nem ..Én nem tudom..
Én csak azt érzem, hogy egy felnőtt-felnőtt kapcsolati modellt húz rá a csecsemő-szülő kapcsolatra is, feltételezve, hogy a csecsemő reagálása is felnőttes.
De lehet, hogy tényleg így van..
De számomra inkább spekulatív találgatásnak tűnik, nem megalapozottnak.
Elnézést a hosszas írásért, de talán érthető, mi a problémám a mindenféle divatos "hogyan neveljük gyermekünket, mi a fontos" témakörrel kapcsolatban.
Bejegyzés: Kötődés: az emberi kapcsolatok alapja